Székelyzsomborban két idős hölgyet kérdeztünk meg arról, hogy milyen volt a Ceaușescu időszakban Romániában élni, hogyan vélekednek a korról, esetleg visszasírják-e azt. Annak ellenére, hogy a diktátor nem volt közkedvelt, meglepő eredményeket kaptunk.
Először Anna nénit látogattuk meg, aki most 76 éves, így éppen 1989-ben vonult nyugdíjba, csak ebben a rendszerben dolgozott. Először a kőhalmi postának volt az alkalmazottja, majd Brassóban vállalt munkát. Be kellett lépnie a pártba is, de magas pozícióba sosem került. Ahogy ő mondta, jókor volt jó helyen. Családjából nem hurcoltak el senkit, semmiben nem szenvedtek hiányt. 11 hónapot töltött Budapesten. Építkezések, fejlesztések szempontjából rosszabbnak véli ezt az időszakot, azt mondja, nem érti, miért hagyják tönkremenni, miért rombolják le az akkor készült épületeket. Véleménye szerint a közbiztonság is elmarad az akkori szinthez képest. Lánya Brassóban maradt, még ma is ott dolgozik, ahol anno ő. Unokája az Áprily Lajos Líceum tanulója. Ő amint tudott visszatelepedett Székelyzsomborba, még főnöke kérésére sem maradt nyugdíj után dolgozni.
Klári néni ezzel szemben kevésbé emlékszik vissza pozitívan Ceaușescu időszakára. Ő végig a faluban maradt, ahol nem volt olyan egyszerű az élet, mint a nagyobb településeken, városokban. Nehéz volt élelmiszerhez jutni, jóformán csak azt tudták enni, amit megtermeltek, vagy nagyon nagy távot kellett megtenniük érte. Egy bizonyos nagyságú földterület megműveléséért úgynevezett porciót kaptak, ami hasonló a jegyrendszerhez. Ezzel tudtak kenyérhez jutni. Ez azonban rettenetes minőségű volt (de legalább volt). Maguknak nem tudtak sütni, mert szinte nem lehetett liszthez jutni. Minden faluban voltak besúgók, az állam emberei, a Militia, akik minden gyanús tevékenységet lejelentettek. Az orvos nem merte elfogadni a hálapénzt, mert akkor kegyetlenül megbüntették volna. Ám mindezen rosszak ellenére Klári néni is talált jót a korban. Kihangsúlyozta, hogy mindenkinek volt munkája. Ugyan keveset fizetett, de az iskolázatlanok is el tudtak helyezkedni a mezőgazdaságban, akinek pedig magasabb végzettsége volt, mondjuk tanítóképzőbe járt, azt szülővárosából elküldték, hogy az ország más pontján dolgozzon 5 évig. Mivel kicsi volt a munkanélküliség, jobb volt a közbiztonság. Az emberek meg tudtak élni, így nem kényszerültek rá a lopásra. Ma, meglátása szerint, nem így van, a négy általános iskolai osztályt sem elvégző embereknek semmilyen álláslehetősége sincs.
Személyesen nem élte meg a '89-es forradalmat, ahogy ő mondta, falun ebből nem sokat lehetett érezni, ám ahol féltestvére élt, több régi párttag, magas rangú vezető is megpróbált elrejtőzni a nép haragja elől. Ő személy szerint nem ért egyet Ceaușescu gyors kivégzésével. Úgy véli, hogy nem volt ideje elmondani az igazát.
Összességében nézve elmondhatjuk, hogy mind a két megkérdezettünk szerint jobb volt akkor a közbiztonság, az oktatás, hiszen a legtöbb embernek megvolt legalább a 4 általános, és munkalehetőségből sem volt hiány. Noha most ugyanannyi pénzből könnyebben meg lehet élni, egyikük se gondol úgy a '89 előtti időkre, mint az elnyomás időszakára.