Egy rövid történetet olvashatsz itt. Olvasd el figyelmesen, aztán oldd meg a feladatokat! (Három szó, illetve kifejezés dőlt betűkkel van szedve, mert azokat meg kell majd magyaráznod.)
Egy szép, augusztusi napon nyitva maradt a Szaratov ajtaja.
– Aha – mormogta odabent a Hideg –, most itt az alkalom!
Féloldalasan kislisszant a résen. Megállt a konyha közepén, rettentő szemmel körülnézett.
– Majd most megmutatom nektek! – sziszegte vészjóslóan.
Kihúzta magát, behajlított karját vállmagasságba emelte, fitogtatta az izmait.
Olyan izmai voltak, mint egy kafferbivalynak.
A Mozsár, a Konyhaszekrény, a Fületlen Bögre, az Épfülű Bögre, a Kávédaráló, a Háromlábú Hokedli, a Körömreszelő (mit keres egy körömreszelő a konyhában?), a Húsvágó Bárd, a Merőkanál, a Bojtos Butykos, a Tejesköcsög, a Piros Fedő, a Kék Fedő, az Alumínium Fedő, a Burátlan Lámpa, a Konyhaasztal és a Kettőbe Vágott Paradicsom hökkenten nézett rá.
A Hideg tánclépésben végiglejtett a konyhán, majd ökölvívóállásba helyezkedett.
Vészjósló hangon kérdezte:
– Melyikőtökkel kezdjem?
Körülnézett. Majd ezzel egyidőben azt mondta:
– Brrrr!
A konyhában mindenki behúzta a nyakát. Azt gondolták: „Jaj, nehogy rajtam kezdje!”
Csak a Körömreszelőnek (mit keres egy körömreszelő a konyhában?) jutott eszébe: „Mit akarhat ez kezdeni?”
A Hideg meg újra azt mondta:
– Brrrr!
Egy kövér verejtékcsepp jelent meg a homlokán. Bal karján elernyesztette az izmokat, a homlokához nyúlt, elkente rajta a verejtékcseppet. Közben a bal lába megroggyant.
– Majd én most... – kezdte volna újra, de csak szánalmas suttogásra telt.
Megroggyant a másik lába is.
– Ó, jaj! – mondta a Hideg, s már patakokban ömlött róla a víz.
Reszketett.
De azért még egyszer próbálkozott.
– Most megmutatom nektek… – nyöszörögte s elcsúszott. Minden ízében reszketve feküdt a konyha kövén.
– Segítség! – mondta ekkor. – Segítsetek!
Gyorsan odafutott hozzá a Mozsár, a Konyhaszekrény, a Fületlen Bögre, az Épfülű Bögre, a Kávédaráló, a Háromlábú Hokedli, a Körömreszelő (mit keres egy körömreszelő a konyhában?), a Húsvágó Bárd, a Merőkanál, a Bojtos Butykos, a Tejesköcsög, a Piros Fedő, a Kék Fedő, az Alumínium Fedő, a Burátlan Lámpa, a Konyhaasztal és a Kettőbe Vágott Paradicsom.
Betámogatták az elalélt Hideget a Szaratovba, és rácsukták az ajtót.
– Ez még azért majd megmutatja nekünk, figyeljétek meg – mondta a Körömreszelő (mit keres egy körömreszelő a konyhában?). – Majd decemberben megmutatja.
A többiek hallgattak. Megértek már jó néhány decembert. A Mozsár egymaga százötvenet.
A Hideg meg gyógyulgatott a Szaratovban.
Egy hosszabb mű bevezetése áll előtted. Olvasd el figyelmesen, aztán oldd meg a feladatokat!
Előhang
Kedves kis olvasók, sziasztok,
Elmondok nektek egy mesét.
Hogy príma lesz-e? Hó, mi az hogy!
Vagy azt mondjátok, hetykeség
(Mi nem használ szavunk becsének),
Hogy így dicsérgetem? Bocsánat,
De hát azt mégse mondhatom,
Hogy uncsi lesz, és rossz nagyon.
Hisz akkor, lássátok be, kölkök,
Félbehagynátok már emitt
E kis mesét, amit pedig
Direkt a számotokra költök.
Szóval, hogy jó-e, rémes-e?
Maradjunk annyiban: mese.
El is kezdem. Csak még előtte
El kell egy kérést mondanom:
Múzsám, te szőke bombanő, te,
Puszild meg, ó, a homlokom!
Így kérik mind a Múzsa nénit
A költők, mert ő súgja nékik
Az összes rímet, ötletet,
Mit aztán versbe költenek.
Mint óvodások és mamáik,
Úgy mennek együtt kézbe kéz
Kis szűk utcákon át, egész
A költemény bejáratáig.
Ott homlokon puszilja őket,
És ők hipp-hopp megihletődnek.