Székelyföld és Budapest habár igen nagy a távolság, mégis építészeti szempontból nagyon hasonlítanak egymásra. A két különböző terület épületei között alig találni különbségeket. Legfeljebb csak a házak öregsége körül lelhetünk némi differenciát. Tudni illik, székelyzsombori lakosok már nem igazán építenek új házakat, meg vannak elégedve szüleik, nagyszüleik régi házával, míg Budapesten nem egyszer észrevenni, hogy egy öreg épületet bontanak, vagy hogy egy újat építenek. A konyha a házban helyezkedik el - habár még manapság is van olyan a faluban, aki a kertben főz - és századokba visszanyúló ínycsiklandó művészete arra kényszeríti az embert, hogy mind a tíz ujját megnyalja egy kiadós vacsora után.
Az egyik tradicionális ételük a puliszka. A receptek szájról szájra terjednek, anyáról lányra, lányról unokára öröklődnek, mindenki hozzáad olyan anyagokat, amelyek még ízletesebbé teszik az ételt, vagy elvesz olyan hozzávalókat, melyek nem kellenek , így meglehet, hogy egy receptnek többfajta elkészítési módja van. Gyakran főznek olyan ételeket is, amelyek Budapesten is közismertek (krumplipüré, rizs, rántott csirke- és disznóhús, spagetti paradicsomszósszal... stb.). Már a konyhai gépek használata sem ritka a faluban, de ez nem feltétlenül jellemző. Sokan vásárolnak reggelit a helyi közértből, vagy a hetente kétszer járó "zenélő kocsiról" péksüteményt, de a székelyzsomboriak szívesebben esznek a saját háztartásukból a saját receptjükből. A mindennapi kenyerüket például helyben ,kemencében sütik, ami sokkal nehezebb és laktatóbb, mint amit a városban megszokott az ember. Ez annyit jelent, hogy a tésztát és kovászt raknak bele, hagyják dagadni, és két órát sütik, mindenféle adalékanyag nélkül.
Az olvasó joggal felteheti, hogy ha Székelyföld Romániában van, akkor bizonyára gasztronómiai téren erősen hasonlítanak a románokhoz. Nem. A székelyek Trianon után Romániához csatolódtak, ám a csaknem száz év alatt nem sikerült elvegyülni. Ez nem csak nyelvi, etnikai szempontból igaz, hanem a konyhai hagyományok terén is különbözik a székely és a román nép: a románok sokkal savanyúbban főznek.
Tradicionális munkáik közé tartozik a kapálás, fejés, állattartás, kaszálás, aratás (gép), szántás, vetés (gép) ám meglepő, hogy nincsen szüret, bár hegyekben vannak, de sehol sincsen jó termőhely a szőlőnek.
Íme egy kis kóstoló a székely ízvilágból, azaz Erzsi néni tradicionális fánk,püspökkenyér és puliszka receptjéből:
Zsombori Fánk
Hozzávalók:
Elkészítés:
Először az élesztőt megfuttatjuk langyos cukros tejben, majd tetszés szerint összekeverjük a hozzávalókat. Egy óra kelés után egyenletesre nyújtjuk a tésztát és egy pohárral kiszaggatjuk. A kiszaggatott köröket vaníliás cukorban megforgatjuk, majd forró olajban kisütjük. Forrón, porcukorral tálalva a legfinomabb.
Püspökkenyér
Hozzávalók:
Elkészítés:
Először a 8 tojásfehérjét felverjük habnak, lassan hozzáadagolva a cukrot. A maradék tojás sárgát és a többi hozzávalót összekeverjük a cukros masszával s ehhez tetszés szerint diót vagy mazsolát adagolunk. Egyenletesen eloszlatjuk a tésztát egy megfelelő méretű tepsiben. Az előremelegített sütőben 180 fokon 20 percig kell sütni, majd még 40 percig 160 fokon, hogy a tészta kellőképpen átsülhessen.
Puliszka
Hozzávalók:
Elkészítés:
Egy kis lábasban forraljunk fel sós vizet, majd öntsük hozzá előbb a darát, majd a lisztet. Közben folyamatosan kevergessük. Ha besűrűsödött, kanállal formázzunk belőle halmokat, és azonnal tálalhatjuk. A puliszkát fogyaszthatjuk sósan,édesen lekvárral,köretként vagy önálló ételként is.
Reméljük jó szájízt csalogattunk olvasóink szájába, és kedvet kaptak a sütés-főzéshez! Jó étvágyat!