A székelyzsombori szénégetésről

Székelyzsombor óriási kiterjedésű erdőterületén található a nagy jövedelmeket hozó szénégető telep. A szén előállításához a fákat egy másik falu vagy város erdejéből szállítják hatalmas kamionokon. Naponta akár két-három alkalommal is fordulhatnak.

A kamionokról a hatalmas farönköket leemelik, majd kisebb részekre darabolják azokat. A darabolást követően a munkások halomba hordják, mielőtt a végleges helyükre rendeznék őket. A telepen mindössze 6-7 ember dolgozik, köztük olyan is akad, aki nem Székelyzsomborból származik, hanem egy távolabbi faluból. A szénégetők a telep területén laknak, általában a családjuk is odaköltözik. A szezon a hideg beálltával befejeződik, a munkások elhadják a telepet, majd a tavasz közepétől ismét nekilátnak a nehéz munkának.

Az ott dolgozók kézzel hordják a nehéz fadarabokat végső helyükre, mindenféle munkagép segítsége nélkül. Először felállítják azt az alapot, amelyre sátorszerűen helyezik majd el a rönköket. Belülről kifelé haladva rétegesen helyezik el azokat olyan módon, hogy egészen a közepéig egy nyílást hagynak szabadon, amin keresztül begyújtják a farakást. Az elhelyezéskor ügyelni kell arra, hogy a tetején egy kéményhez hasonló lyukat hagyjanak szabadon, amelyen át távozhat a füst. Miután a munkások elkészültek a fák felpakolásával, az egészet beborítják szalmával. A szalma itt szigetelőanyagként van jelen. Ha már az egész farakás megkapta a szalmaréteget, a következő réteg a homok. A homok meggátolja, hogy a tűz fellángoljon, vagyis elfojtja azt. A homok is egyfajta szigetelőként szolgál. A homokréteg felhordása után a munkások a szabadon hagyott résen át meggyújtják a rakást belülről, majd gyorsan lezárják a lyukat, nehogy huzatot kapjon a tűz, aminek következtében az egész hamuvá égne, amely nagy veszteségeket okozna mind a munkásoknak, mind a telep tulajdonosainak. A fa 14 napig parázslik a homok alatt, majd szétesik és a munkások kikaparják a faszenet alóla. A szenet zsákokba rakják, majd kamionokkal vagy teherautóval Kolozsvárra szállítják, ahol üzemben készítik elő az exportálásra. Az előkészítés után a faszenet Németországba szállítják és ott értékesítik.

Az elzártság ellenére a munkásoknak nem szabad hibázniuk, a legtökéletesebb munkát kell végezniük és ez láthatólag sikerül is. A legnehezebb hogy semmilyen mérőeszközt nem használnak, vagy ha mégis akkor az is a legegyszerűbb. Sajnos megesik hogy a tűz fellángol a farakás belsejében és ilyenkor a munkásoknak védőruha nélkül kell felmászniuk a tetejére, hogy elfojtsák a tüzet. Nem egy eset volt már, hogy a munkás felmászott és egy apró hibás mozdulat miatt teljesen megégett a több ezer fokos tűzben.