A sziget (Mokupuni) egy meteor becsapódása által keletkezett 2019-ben. A 2020-as években Norvégia fennhatósága alatt állt. Az egyre fejlődő államban konfliktusok alakultak ki az ország liberalista nézetei miatt. Eleinte csak tüntetések formájában mutatkozott ez meg, azonban hamar két részre szakadt a népesség. Létrejött az ilmaisek rétege, akikkel a liberálisok álltak szemben. Az ilmaisek (egy finn eredetű szó, a jelentése "szabad") a szabadságot hirdették, egy olyan értelemben, hogy maguk dönthessék el, milyen emberekkel szeretnének egy közösségben élni, a liberálisokkal ellentétben, akik szerint mindenkit el kell fogadni.
A szabadelvű kormány különböző törvényekkel korlátozta az ilmaiseket, hogy elfojtsák a lázadozásokat. A rasszizmust börtönnel bűntették, bármilyen gyűlölet bűncselekményt feltüntettek a hírekben, a vallási fanatizmust szemmel tartották és nem engedték őket gyerekek közelébe. Próbálták elérni hogy senki ne akarja bántani a másikat, ez azonban kifejezetten bonyolultnak minősült, főleg azért, mert sok ilmais csak fenyegetve érezte magát és a probléma súlyosbodott.
Ennek a következménye lett a 2025-től 2026-ig tartó polgárháború. Az ilmaisek három pontban foglalták össze a követeléseiket és csak akkor tervezték beszüntetni a harcokat, hogyha ezek teljesülnek.
1) megkapják Mokupuni szigetét
2) Saját közösséget alkothatnak saját törvényekkel
3) Teljes beszüntetése a norvég befolyásnak.
A polgárháború kitörése után a vezetés meggyengült. Az ilmaisek harcmodora ellen nem tudtak védekezni a liberálisok, mégis nehezükre esett visszatámadni. Sok csatát elvesztettek és kifogytak az élelmiszer raktáraik. A liberális vezető, Ado Jonge döntést hozott a véres harcok eltörlése érdekében. Ebből született meg az Oslói-béke 2026-ban, amelyben leírták hogy Mokupuni szigete az ilmaiseké lesz.
A vérengzések után Johtaja Setä vezetésével kiváltak a norvég államból. 2027 elején megalapítják Ilmániát. Új törvényeket hoztak, saját vallás alakult ki. Határt építettek és csak azokat engedték be az országba, akik hasonlóan gondolkodtak, mint ők. Minden odaérkezőtől vérmintát és ujjlenyomatot vettek, majd egy igazságszolgálóval felmérték, hogy a nézeteik megegyeznek-e az ott lakókéval.
Norvégia nem vette jó néven az új állam gyarapodását ezért szövetkezni kezdett más országokkal, például Amerikával, Angliával, Franciaországgal. Együtt háborút indítottak ellenük. A fővárost folyamatos bombázás érte, de az ilmán haderő kitartott és védte a lakosait. Évtizedeken át kisebb csatákat vívtak egymással, de a háborút egyik fél sem tudta megnyerni.
Az ilmán lakosság nézetei szélsőségessé váltak és elszigetelődtek a társadalom többi országától. A harcok lecsendesülése után az ilmán állam elkezdett saját maga fejlesztésével foglalkozni. Új városokat építettek, folyókat szabályoztak és megreformálták az oktatási rendszerüket. Legjelentősebb fejlődéseket a robotikában és az informatikában értek el. Foglalkoztatta őket az emberi érzelmek lemásolása és az öntanuló robotok létrehozása.
Ioppa Bäden volt ez első vezető, aki maga is jártas volt a tudományokban és létrehozta a maszkot, amely megváltoztatja az emberi érzelmeket, hogyha felvesszük őket. Ezt a kormányhűség terjesztésére használta és azt hirdette, hogy azok az érzelmek, melyek nem a vezetőség felé irányulnak nem megbízhatóak. Az ő kormányzása alatt kapta az ország a Naakau nevet, amely maga is azt jelenti, hogy maszk ( Naakau ). A fejlesztéseknek hála emelkedett az életszínvonal, ezáltal rohamosan növekedett a népesség is.
Ioppa Bäden fia, Mardi Bäden, aki apja után következett a vezetésben, terjeszkedni szeretett volna, ezért 2062-2067-ig Izland ellen vezetett hadjáratot. Sok ember veszett oda a nagyrészt vízi csatákban és úgy tűnt, hogy Naakau nyereséget fog aratni. Izland azonban kitartott és Almennt Herra izlandi hadvezér stratégiai képességeinek hála vissza tudták verni a naakauiakat. Ezután békét kötöttek, és meghagyták az eredeti határokat az államok között. Naakau azóta is független maradt és az elmúlt hét évszázad eseménytelenül zajlott. Norvégia és Naakau között voltak kisebb harcok, de ez inkább hidegháború, hiszen mindkét fél emlékszik a pusztításra, amelyet a korábbi háborúk hoztak magukkal.