1876. május 26.
Kedves Naplóm!
Ez az első bejegyzésem a naplómba, ma vettem Medina főváros piacterén ezt a barna oulu-bőr kötésű kis pergamen könyvecskét. Nem volt drága, a kereskedő csak két kis zsák moragabonát kért érte, meg a nubáért, amit azért vettem, hogy írni tudjak az új szerzeményembe. Nagyon megtetszett az ezüstös vonal, amit a nuba a pergamenen hagy. Volt még burmi lila, fulbe zöld és aranyos színben is, de ez volt a leggyönyörűbb. Itthon találtam vaklo tollat, és olyan jó érzés, ahogy a tollat belemártom a nubás üvegcsébe.
Jaj de hát meg is feledkeztem magamról. A nevem Baldo Libdo. Harminchárom éves vagyok, van egy csodaszép feleségem és két kisfiam. Az anyjuk újból gyereket fog adni nekem, remélem ezúttal egy kislányt. Tanárként dolgozom a Medinai Gorki Scholaeban, ahol tanítok 12-18 éveseket is, akiknek fajunk történelmét és gazdálkodásunk mesterségét importálom át a fejükbe.
Medina közelében van a házunk, egy dombon, amiről tökéletes a kilátás államunk fővárosára. A házunk nem mondható se nagynak, se kicsinek, kényelmesen eléldegélünk benne a négy, hamarosan öt fős családunkkal. A feleségem Ruktela város gazdasági csoportjának vezetője, ő foglalkozik a moragabona termesztésével. Természetesen én is gazdálkodom otthon, a kertünkben tulerbabot és vinszborsót termesztek. Elég jól termő a földem, így a sok termésből amellett, hogy ételt tud főzni a feleségem, a vásárláshoz is fel tudjuk használni sőt, főleg ezzel fizetek.
Most már mennem kell, a lávakutyáink nem hagynak békén és lassan a párom is hazaérkezik a munkából. Elmegyünk a gyerekekért, megvacsorázunk, ha jól emlékszem a kedvencem, dantin tészta lesz a vacsora, majd lefekszünk aludni. Holnap hosszú napunk lesz, mivel EreBOSS napokkal ezelőtt bejelentette, hogy május 27-én tudatgyűlés lesz.
1876. május 27.
Kedves Naplóm!
Valóban nagyon fárasztó volt ez a nap. A szokásos időben keltem és miután összekészültem, elindultam a munkahelyemre. A gyerekeket szokás szerint én vittem az scholaeba, mert egy helyre megyünk és nagyjából egy időben is kell bent lennünk, tehát praktikus ha velem jönnek. Ma viszonylag sok órát tartottam, először egy történelem órát a 14 éveseknek, majd egyet a 17 éveseknek. Ezután volt egy lyukas órám, de a következőben a 12 éveseknek kellett mesélnem a gazdálkodásunk relytelmeiről, arról, hogy pontosan hogy is lesz moragabonából moraliszt, majd abból dantin tészta. Egy hosszú és fárasztó óra után a végzősökkel, végre egy egyszerűbb óra jött. Gazdaság a 13, majd a 15 évesekkel és végül egy dupla történelem óra a 16 évesekkel. Egy egész napnak tűnt a munka, holott csak délután 4 volt, mikor végre elszabadultam a scholaeból. Még volt másfél órám a tudatgyűlés kezdetéig.
Amikor hazaértem, annyira kimerültnek éreztem magam, hogy úgy határoztam, ledőlök egy fél órára. Hát nem fél óra volt. Amikor felkeltem, az óra ötöt mutatott, tehát már csak fél órám volt a tudatgyűlésig. Gyorsan kimentem a kertbe, megöntöztem a növényeimet és olyan bűbájt szórtam rájuk, ami távoltartja a mockorokat, amik tulerbabbal táplálkozó kis rágcsálók. Már csak tíz perc, a gyerekekért nem tudtam elmenni, szóval agyammal rákapcsolódtam feleségem agyára és megkértem, hogy ma ő hozza haza a kölykeinket a scholaeból. Gyorsan leültem az íróasztalomhoz és bekapcsolódtam a tudatgyűlésbe.
Amikor csatlakoztam, már szinte mindenki ott volt, így pár perc várakozás után EreBOSS megynitotta a tanácskozást. A tudatgyűlés tartalma és minden ott elhangzó szó szigorúan titkos, csak a gyűlés tagjaira vonatkozik, így erről nem írhatok többet. A gyűlés másfél óra volt, mire kikapcsolódtam, már itthon találtam a feleségem és gyerekeimet is, akik szorgalmasan írták a házi feladatukat a szobájukban. A tegnapi vacsorából megmaradt dantin tésztát ettük ma is. Annyira fáradt vagyok, hogy inkább már le sem fürdök, csak bedőlök a feleségem mellé az ágyba...