Az 1986-os csernobili atomkatasztrófa a világot megrázta. A sugárzás tönkretette Európa nagy részét, a populáció hetven százalékát kiirtotta, azonban hatására a föld mélyében kialakultak olyan ásványi anyagok, melyek sokkal nagyobb energiát hordoznak, mint akármilyen atomerőmű képes lenne előállítani.
Amerika és a Szovjetunió háborút indít Európáért. Amerika első lépésként elfoglalja Izlandot, és mentessé teszi minden élettől, hogy egy új ökoszisztémát alakíthasson ki rajta vészhelyzet esetére, majd tovább halad az európai kontinens felé.
Európában véres ütközet közepette csap egybe a két fél: a Végső Háború atomfegyverek bevonásával ér véget, ahol a két oldal csaknem elpusztítja egymást.
Európa területén a sugárzás miatt különböző mutáns élőlények alakulnak ki, melyek főként az emberre vadásznak. Sötét korszak köszönt az emberiségre, melyet Pulvisnak nevezünk: világ népességének szinte teljes egésze kihal, csak néhány Izlandra szállított hadifogoly illetve tehetős családból származó egyén éli túl, meg persze azok, akiknek a testük képes elviselni ekkora mértékű sugárzást.
Az izlandi állam marad immár az egyetlen versenyképes ország, minthogy a körülötte lévő védőburok megakadályozta a szennyezés terjedését. Az itt élő embereknek muszáj együttműködniük az életben maradás érdekében. A szigeten maradtak a semmiből pőróbálják meg rekonstruálni a régi világot több-kevesebb sikerrel.
A szigetet körülvevő buborék képes az időjárás szabályozására. Ezt belülről lehet irányítani. Néhány ember a 2060-as években kezébe veszi az irányítást, és megalapítják az első államot, Nakatirat, ami birtokában van a szabályzópanelnek. Azonban ilyen formában nem maradhatnak sokáig talpon, ha nincs egy olyan része az egésznek, ami élelemforrás gyanánt szolgál. A terület másik részén egy olyan állam alakul ki, amely a természet védelmével próbál egy új korszakot nyitni. Azonban Halamanban az élet könnyen ellehetetleníthető a szabályzópanel segítségével. Azt a korszakot, amikor nem képesek együttműködni, Nieannak nevezzük.
A két állam végül Agalonia neve alatt egyesül 2150-ben, azonban a kettéosztottság megmarad. Az államfők kezdetben hárman voltak, de aTurrah-i gyilkosság utána egy emberre bízták az irányítást, akit a Tanács választ meg minden öt évben.
Nakatira sokszor megfenyegeti Halamant, ha a termés éppen nem elegendő, ezért Halaman lakossága sokszor próbál forradalmat kirobbantani, illetve lázadozni például az élelem megmérgezésével. Erre jó példa a 2226-os Szemtelen felkelés. Nakatira minden esetben visszanyeri domináns szerepét, és a két rész viszonylagos békében él együtt, napjainkban is, 2288-ban.
Az utóbbi időben egyre nagyobb gondot okoz a csökkenő népesség, ezért Agalonia kívülről próbálja becsábítani az életben maradt lakosságot.