Székelyzsombor‎ > ‎

Az emberi élet fordulatai

Mindig is elcsépeltnek tartottuk, miszerint valami szavakkal leírhatatlan. Hiszen ha tapasztalsz valamit, muszáj, hogy utána kreatívan vagy éppen unalmasan el tudd mondani azt. Nos, Zsombort leírni nehéz feladat. Az élmények természetesen kézzel foghatóak, a Szent-Anna tó vagy a Buffogó Láp, de ennek a kis egy utcás (amiről kiderült utolsó nap, hogy komoly torlódások alakulhatnak ki) falunak megvan a maga lelke.
Az átlag alvásigényünk 7 óráról 12-re növekedett, személy szerint képes voltam 1,5 l-es vizeket pár perc alatt magamba dönteni, nappal a tehéntrágyát kerülgettük, estefelé ugyanezt – jóval kevesebb sikerrel. 
Többször is megkérdezték tőlünk, hogy mit találunk Zsomborban annyira jónak. Talán csak pár megállót kellene menniük a 3-as metróval, és azonnal megértenék, hogy mire gondolunk. A közvetlenség és barátságosság eddig nem ismert megnyilvánulásával találkoztunk, mindenfajta félelem nélkül sétálhattunk végig az utcán egyaránt délután 2-kor és hajnali 2-kor. 
Míg ők nyíltan kérdezgettek a vallási és politikai nézeteinkről, majd gyors fejszámolással átváltottuk a benzinárakat lei-be, azért nekünk is sikerült jó pár információt bezsebelni az ottani szokásokról, nem kevés fergeteges anekdotával kiegészítve – hála a mi sziporkázó János bácsinknak.
Kinek mi jut eszébe egy itthoni esküvőről? Népes család, túlbuzgó fotós, étel, ital, a mi arcizmainknak fájó menyasszony örökös mosolya, majd még több étel és ital? Székelyzsomborban olyan, mintha mindezt háromszor megszoroznánk. 
A tészták (= sütemények) gyártása már egy héttel a lagzi előtt megkezdődik, és függetlenül attól, hogy kit hívtak meg és kit nem, a falu összes lakója visz valami finomságot az izgatott jegyespárnak. Miután ezek az ünnepségeket legtöbb esetben szombaton tartják, a boldogságért és a vendégek jóllakottságáért feláldozott disznót péntekenként szokták levágni. 
Ezek után joggal kérdezhetnénk, hogy mit csinál a menyasszony a sok kavarodás közepette. Erre természetesen a választ nem tudjuk, de az biztos, hogy nem éhezik. 
Bátran kijelenthetjük, hogy nem csak Zsomborban, de nálunk és külföldön is az esküvő és az azt követő lakodalom bővelkedik leginkább hagyományokba. Ha esetleg unjuk már a csokordobálást vagy a fátyol felhajtásának végeláthatatlan sorozatát, akkor itt megtaláljuk, amire szükségünk van.
Az esküvő előtt közvetlenül nem hagyják szegény menyasszonyt egyedül stresszelni, hanem a vőlegény és a násznagy kikéri a lányt otthonról. Természetesen a csavar itt következik, amikor az áhított hölgy helyett a kicsit bajszos, kicsit testes szomszéd néni jön ki. Remélhetőleg a vőlegény erélyesen visszautasítja az imponáló ajánlatot, és újra megkéri, hogy menjen ki szíve választottja. A hölgyekért itt bizony harcolni kell. A következő alkalommal sem lesz szerencséje, hiszen az öreg nénit most egy fiatal lányka követi, akinek egy kézcsókon kívül nem igen illik mást adni. Természetesen ha a férfi kitartó, és átverekedi magát a kitóduló tömegeken, akik hirtelen újra eladósorba érzik magukat, akkor elnyeri a jutalmát. Utoljára kilibben a talpig fehérbe öltöztetett, gyönyörű menyasszony, akire aztán tényleg nem lehet nemet mondani. Együtt indulnak el utána a templomba, ki tudja, így aztán ellenőrizhetik, hogy a másik biztosan nem szökik el.
A lakodalom tetőpontja a bizonyos „menyasszonylopás”, amikor is a menyasszony cipőjét, vagy magát az újdonsült feleséget elrabolják, elrejtik egy házba vagy elviszik egy másik faluba. Az utóbbi esetben a falu határát lezárják, és a hölgyet a férj csak akkor kaphatja vissza, ha jól felel pár találós kérdésre. 
Ezek után az embernek jól meg kell gondolnia, ha valakit egy ilyen hagyományokkal bebástyázott falucskában akar valakit feleségül venni!
Comments