Erasmus+‎ > ‎

Reneszánsz művészet Firenzében

Santa Maria Croce


Erasmus + beszámoló

A projekt címe: Reneszánsz művészet Firenzében (Discovering Renaissance Art in Florence)
A képzés helye: EUROPASS Centro Studio Europeo, Via San’t Egidio, 12-50122 Firenze, Italia
A képzés ideje: 2017. 09.25 – 09.30, 30 óra/hét
A képzés nyelve: angol
Tanár: Yasmin Latina, művészettörténész
Szállás: EUROPASS kollégium, Firenze, Via dell’Isola delle Stinche 3.

A mobilitás célja:

Átfogó művészettörténeti képzés a fenti témában. A képzés alapját a firenzei reneszánsz művészek munkájának feltárása adta előadásokkal és múzeumok, templomok, egyéb látnivalók közvetlen látogatásával. További célja a megszerzett ismeretek széleskörű átadása az iskolai és iskolán kívüli órákon, egyéb programokon szóbeli előadások és vetítések formájában.

A mobilitás eredménye:

„Certificate of Attendance ’Discovering Renaissance Art in Florence’"

A mobilitás tapasztalatai:

Tanulótársak nélkül, a kurzus egy főre szabott oktatásának előnyeit élveztem. Az előadások alatt a kommunikáció egyénre szabott, hozzám igazodó volt, a haladási tempót Yasmin Latina a nyelvi szintemhez igazította, az oda-visszacsatolás azonnal megtörtént, kérdéseimre rögtön választ adott, részletes, mélyreható és elemző művészettörténeti ismereteket kaptam, amely kiterjedt az alkotások technikai ismertetésére is. A mindennapos előadások időtartamát 5 óráról 3 órára csökkentették, így a helyi nevezetességek megtekintésére több időm jutott. Ilyenkor is tanárom vezetését élveztem több órán keresztül. Az elemzések után önállóan, a saját időbeosztásom szerint mélyítettem el a megszerzett tudást.

1. nap

2017. 09.25. hétfő

A kiutazást és a hazaérkezést egyaránt megnehezítették a kedvezőtlen repülőgép-indulások, így az éjszakai megérkezést és a hajnali hazautazást maradandó élményként éltem meg. Mire az oktatás első napja elérkezett, nagyjából már ismerősként járkáltam a városban, de egy hét kevés volt ahhoz, hogy a zegzugos utcákban kiismerjem magam.

Az oktatás helyszíne jó hangulatú és igényesen felszerelt. Ambra Falabella - az asszisztens - barátságosan és segítőkészen fogadott. Yasmin Latina tanárnővel bemutatkoztunk egymásnak és azonnal megtaláltuk a közös hangot. Olasz származású, ötödik éve tart kurzusokat az iskolában, diplomás művészettörténészként sokat utazik módszertani továbbképzésekre.

A tantermi óra témája: A román és gótikus művészet Firenzében (Romanesque and Gothic Art in Florence)

A 12. sz.-i demográfiai növekedés, a kereskedelem (jó minőségű import gyapjú Spanyolországból és Angliából) és bankügyletek (banking system) felvirágozása jó alapot jelentett a város újjászületéséhez, a reneszánsz és a vagyonosabb polgári (bourgeois society) társadalom kialakulásához (kereskedők, kézművesek, munkások). Az emberek meggazdagodása kulturális igényüket is felébresztette. Új épületek születtek, és Firenze a legrangosabb és leggazdagabb európai várossá nőtte ki magát a 15. századra.

A rövid történelmi bevezetés után rátértünk a kezdetekre. A 11. századi román művészet az építészetben új technikai és formai megoldások kivitelezésére adott lehetőséget, melyekre a firenzei román stílusú Battistero San Giovanni/Szent János Keresztelőkápolna épülete és a San Miniato al Monte templom szolgál jó példával. E két műemléket az ún. korai vagy másképp protoreneszánsz kiemelkedő, építészettörténeti jelentőségű alkotásaként tartják számon. Az előadás kitért a ferences és dominikánus rendek közösségformáló szerepére.
A 12-14. századi gótikus művészetet a Santa Croce és a Santa Maria Novella, valamint a Santa Maria del Fiore templomon keresztül tanulmányoztuk. A strukturális újítások a szellemi jelentéstartalomra is hatással voltak: az épületek függőleges növekedése az emberek lelki felemelkedését fejezte ki. Majd a ciszterci rend szerepét vizsgáltuk, ők vezették be Olaszországban a gótikus építészetet. Arnolfo di Cambio szobrászatával, építészetével és a nyolcas szám, a nyolcszög szimbolikus jelentésével zártuk az órát.

Rövid szünet után az iskolát elhagyva két épületet néztünk meg tüzetesebben együtt. A város történelmi központjában álló Orsanmichelle templomot, a valamikori gabonatárolót és a Palazzo Vecchiót, a Városházát. Az előbbiben kiállított eredeti szobrokat (a város céhei által készíttetett védőszenteket) és másolatokat, valamint a belső térben található nagyméretű márvány tabernákulumot az órán hallottak alapján már ismerősként köszöntöttem. A Városháza Firenze egyik leghíresebb világi épülete, melyet az órán említett Arnolfo di Cambio tervei szerint kezdtek építeni. Impozáns termei közül számomra az Ötszázak tanácsterme emelkedett ki, Michelangelo szobraival. Az épület előtti tér, a Piazza della Signoria, engem is megállásra késztetett számos eredeti vagy másolatban látható szoborgyűjteménye miatt. Itt áll többek között Michelangelo Dávid szobrának másolata és jóval szerényebb méretben Donatello két alkotása. A Loggia dei Lanziban, amely egy sok emelet magas, árkádos dísz- és fogadócsarnok, több művészeti korszakot felölelő szobor látható. A tér extremitását a kortárs művészet már-már arrogáns jelenléte adja (hajazva a londoni Trafalgar téri koncepcióra). Idén Urs Fischer alkotása volt látható, amely méreténél fogva agyonnyomta a teret, fotózáskor pedig kikerülhetetlen!

A nap hátralévő részében a Piazzale Michelangelón keresztül - ahol lenyűgöző panorámában gyönyörködtem - Firenze egyik legrégebbi építészeti műemlékéhez, a San Miniato al Monte templomhoz, a toszkánai románkori építészet - másképp a protoreneszánsz - kiemelkedő alkotásához látogattam el. Úgy, mint a Baptisztériumot, a San Miniatót is ókori építészeti emléknek vélték a reneszánsz idején. Mindkettő homlokzatán a jellegzetes zöld-fehér márványborítás jelenik meg. Az épület homlokzata harmonikus arányaival, szerkezetével példaként szolgált nagy építészek, mint például F. Brunelleschi számára is. Érdekesség: a templom egy mellékkápolnájában ücsörögtem, amikor a mellettem helyet foglaló hölggyel szóba elegyedve kiderült, hogy kerékpárral érkeztek a városba, Svédországból. Így is lehet!

A szálláshoz visszavezető úton már csak kívülről érintettem a Forte di Belvederét, az Arno folyón átívelő Ponte Vecchiót, a Vadmalacot a Merkanto Nuovón, a Ponte Santa Trinitát, a Santa Trinitát, a Palazzo Rucellait, a Piazza Republicat és végül a Palazzo Pazzit. Erős indítású, tartalmas első nap állt mögöttem.

2. nap

2017. 09. 26. kedd

Téma: A 13-14. századi táblaképfestészet Firenzében (The 13th and 14th century in Florence: Panel painting)

A vallás az élet minden területére, így a művészetekre is jelentős hatást gyakorolt. A tanórát a ferencesek szerepével kezdtük, majd a leggyakoribb három téma taglalásával folytattuk: a keresztre feszítés, Szűz Mária és a gyermek Jézus valamint Szent Ferenc (epizódok az életéből). Yasmin példákat mutatott arra, hogyan változott meg a festészet nyelve egy évszázad alatt a kompozíció, az arányok, a póz, az anatómia, az attribútumok és az érzelmek tekintetében. Giorgio Vasari - építész és kora művészkritikus - szerint Cimabue (Giotto mestere) munkásságához köthető a modern firenzei festészet megszületése, mivel műveiben a bizánci elemek mellett -innovatív megoldásként - egyre inkább megjelent az interakció és a térképzés újszerűsége.

Leghíresebb tanítványa, Giotto di Bondone véglegesen szakított a múlttal, valódi forradalmat indított el a festészetben és ezzel művészek egész generációját befolyásolta. Realisztikus figurái, különböző karakterei, kezdetleges perspektivikus térábrázolása a hagyományos témák modern koncepcióval történő feldolgozását jelentették. Giotto világos és hatékony nyelven a narratív képességét használta fel a ferences prédikáció megvalósítására. A mai előadás konklúziója, hogy ugyan mindketten festőóriások voltak, de Giotto volt az, aki megváltoztatta a festészetről való addigi gondolkodást.

Ezen a napon - Yasmin vezetésével - két gótikus építészeti remekművel ismerkedtem meg közelebbről, a Santa Maria Croce és a Santa Maria Novella templomokkal. Az előbbi mellett laktam, és furcsa belső izgalom vett erőt rajtam, amikor érkezésem napján meglepetésszerűen tárult elém látványa. Akkor még csak kívülről varázsolt el a körbeölelő térrel együtt, most pedig lehetőségem nyílt hosszú órákat eltölteni a belsejében! Szerencsémre Firenze majd minden jelentősebb műemléke a közelmúltban esett át felújításon, így a lehető legszebb arcukat láttam! A Santa Croce alapkövét a ferencesek rakták le 1294-ben. A tágas belső térnek nincs olyan pontja, amely ne őrizne valamit a múltból vagy ne tisztelegne a múlt előtt. Idővel szinte nemzeti panteonná vált, ahol a képzőművészet, a zene, a tudományok és a szellemi élet nagyjainak síremléke vagy jelképes síremléke áll (Michelangelo, Galilei, Machiavelli, Dante, Ghiberti, Leonardo Bruni, Rossini). Számtalan kápolnájának falait többek között Giotto, Agnolo és apja, Taddeo Gaddi (mindketten Giotto tanítványok) freskói díszítik. A templomban található Donatello homokkőből készült, híres domborműve is és egy feszülete is. Ám, talán a leghíresebb Cimabue feszülete, amely nem csupán művészi értékeiről nevezetes. Ismertségét az Arno 1966-os pusztító áradásának köszönheti, amikor helyrehozhatatlan károsodást szenvedett. A művész kvalitása azonban így is vitathatatlan. A Santa Croce jobb oldalán bújik meg a Cappella dei Pazzi, melyet Filippo Brunelleschi tervezett és építőművészetének egyik ragyogó példája. Megfigyelhető rajta nagyvonalú és kiegyensúlyozott formaalkotása, az arányok tökéletes összhangja. A tömérdek látnivaló ellenére a templom lenyűgöző egyszerűsége ragadott magával, melyet monumentalitásának, az építészeti arányok nagyszerűségének köszönhet. Nekem az épségben fennmaradt fedélszék szerkezete, Giorgio Vasari (Michelangelo-tanítvány): Utolsó vacsora című (olaj-tempera, fatábla) festménye - amit a restaurációs szakma egyik legnehezebb eseteként emlegetnek - és Taddeo Gaddi: Utolsó vacsora című freskója tetszett igazán.

A domonkos rend tagjai által alapított Santa Maria Novella templom építésének kezdete ötven évvel megelőzte vetélytársáét. A város ellentétes pontján fekszik, az előtte elterülő tér a környező házakkal számomra azonban nem volt olyan megejtő, mint a fenti esetben. Viszont kárpótolt mindenért, hogy a templom homlokzatát eredetiben láttam. Két és fél órát töltöttem az épületben, oldalakat tudnék írni a látottakról, fáradtságot nem ismerve zárásig bolyongtam. A templom Firenze egyik - méltán - legjelentősebb épülete. Legfőbb nevezetességei közé tartozik Masaccio: Szentháromság freskója, amely fordulópont az újkori festészet történetében, Brunelleschi feszülete, melyet a Donatello-val való vetélkedés inspirált, Paolo Uccello: Özönvíz című ciklusa, Bronzino oltárképe, a Strozzi, a Maggiore, a Gondi, a Spanyol kápolnák és maga a belsőépítészeti térképzés is lenyűgöző! Minderre a szépségre a koronát a milliónyi madár rajzása és zsivaja tette fel, amit zárás után, alkonyatkor a templom előtt ücsörögve láttam és hallottam.

3. nap

2017. 09. 27. szerda

Téma: A 15. század és a korai reneszánsz (The 15th century and the early Renaissance)

A harmadik napon történelmi kontextusba ágyazva a korai firenzei reneszánsz tárgyalásába fogtunk.

A humanizmus, amely a reneszánsz korstílus eszmei hátterévé vált, újra felfedezte a klasszikus szövegeket. Az új történelmi koncepció a formai helyett a tartalom megfigyelésére helyezte a hangsúlyt, a művészet szellemi tevékenységgé vált. A korai reneszánsz még inkább kísérleti szakaszában három úttörő munkásságával foglalkoztunk kiemelten. Brunelleschi zseniális építészetével és a perspektívikus ábrázolás területén végzett kiemelkedő felfedezésével, Donatello realisztikus szobrászatával és Masaccio érzelmes és humánus festészetével, valamint a tájképfestészetében megjelenő realisztikus vonásaival. A reneszánsz nagyszerű újításainak a késő gótikus kultúra, uralkodó művészi irányzatával kellett szembenézniük. A firenzei közönség nem fogadta el azonnal az új művészi élmények forradalmi erejét. Az új nyelv elterjedése csak fokozatosan ment végbe. Ebben óriási szerep jutott a mecénásként és műgyűjtőként fellépő Medici családnak.

Az óra anyagához kapcsolódóan ma a San Lorenzo templom látogatásával kezdtünk, amelyen a tervező - Brunelleschi - stílusjegyeit vizsgáltuk, az egyszerű és tiszta formákat, arányokat és az egyensúlyt. 1446-os halálával azonban kortársai fejezték be az épületet. Odabent a Sagrestia Vecchia (régi sekrestye) idézte még meg a mestert, ahol ismét a tiszta szerkezet, az egyszerűség, a visszafogott színvilág uralkodott. A templom belsejében láttam még többek között Donatello két bronz szószékét és márvány erkélyének másolatát, valamint Bronzino, Filippo Lippi és Giarliando egy-egy festményét. A templommal egybeépítve áll a Cappelle Medicee (a Mediciek kápolnája), azon belül a Cappella dei Principe (a hercegek kápolnája), ahol a márvány intarzia művészi, de olykor túlcsorduló alkalmazásával találkoztam és a Sagrestia Nuova (az új mauzóleum) - a Medici-síremlék - amely a mai nap egyik legemlékezetesebb látnivalója volt. Michelangelo - Platónnak a lélek halhatatlanságáról vallott filozófiai nézeteit megmutatva - Giuliano és Lorenzo de Medici szobrát és az idő négy allegorikus alakját (Nappal-Éj, Hajnal-Alkony) egy nagyon átgondolt architektonikus térben helyezte el. Mindkét herceg a gyermekét szoptató Madonna felé fordul, amely a kápolna kompozíciójának kulcsfigurája. Itt értettem meg, mit is szeretett volna tolmácsolni a művész.

A Palazzo Medici-Riccardi épületét kívülről érintve jutottam el Brunelleschi újabb remekműve a lelencház, később kórház, az Ospedale degli Innocenti elé. A több nevezetességet is hordozó tér kétségkívül legkiemelkedőbb alkotása a nap legszebb és legszívszorítóbb élményét nyújtotta. Az eszményi arányú árkádsor félköríves közeit, Andrea della Robbia megrázóan formált, védtelenül kitárulkozó, bepólyázott gyerektesteket ábrázoló kerámiái díszítik, melyet még 2003-ban, Lovas Ilona kortárs képzőművész Innocenti alkotásában láttam viszont számítógépes nyomat formájában. Azóta szerettem volna eredetiben is megnézni és most a kiállítással együtt megrendítő élmény volt.

Már esteledett, mikor elgyalogoltam a Zsinagógához, de már csak az esti kivilágításban élveztem monumentális, mór stílusú tömegét. (Kupolája a második legnagyobb a firenzei dóm után.) A nap kulturális élvezeteinek sora azonban ezzel még nem zárult le, mert Firenzében éjszaka nyitva tartó múzeumokat is találunk meglepetésszerűen. Az egyik ilyen az Opificio delle Pietre Dure, az intarziás márványberakással készült alkotások múzeuma, ahol a firenzei kézművesek zseniális technikai tudásában és kézügyességében gyönyörködtem az esti órákban.

Egyetlen estét sem mulasztottam el, hogy az éjszakai firenzei élettel ismerkedjek és a szinte díszletként ható épületek között sétálgassak. A fények, a vibráló nappali-éjszakai élet itt szinte egybemosódik, de éjfélkor példaértékűen, szinte varázsütésre minden elcsendesedik.

4. nap

2017. 09. 28. csütörtök

A tantermi óra témája:
A 15. század második fele, az érett reneszánsz kiteljesedése
(The second half of the 15° century: towards the ‘High Renaissance’)
A 15-16. század modern stílusának kiteljesedése, az érett reneszánsz
(Towards the ‘modern style’ /15° - 16° century/, ‘The High Renaissance’)

A lezárult kezdeti szakasz után a legtöbb művész új szellemiséggel és az elődök tapasztalatainak, újításainak felhasználásával folytatta az alkotást. (Yasmin példákat hozott L. Ghiberti, B. Angelico, D. Veneziano, B. Rossellino, P. Uccello, D. Ghirlandaio, Filippo Lippi, A. Pollaiolo, A. Verrocchio alkotásaiból.) Ezután részletesen taglaltuk Lorenzo Medici jelentőségét, majd a neoplatonizmus terjeszkedő eszményét, a mítoszok újbóli felfedezését, végül G. Savonarola történelmi szerepét. Külön tárgyaltuk Sandro Botticelli (Filippo Lippi tanítványa) csodálatos megnyilatkozásait és korszakalkotó gondolkodásmódját. Őt követően Leonardo da Vinci, az érett reneszánsz meghatározó képviselőjének munkásságát elemeztük. Ekkorra már a művészet elméleti elveken, tudományos ismereteken alapult. A kreatívan gondolkodó Leonardo festészeti érdeme a levegő perspektíva és a festés új módjának, a ‘füstös techniká’-nak a felfedezése és kiváló alkalmazása volt az olasz festészetben. Hatására a 16. század végére művészeti akadémiák sora jött létre Európában.

A mai nap a Museo dell’Opera del Duomo épületének megtekintésével folytatódott. Először a lényeges műalkotásokra szorítkozva haladtunk végig közösen a számtalan termen. Majd egyedül próbáltam befogadni a mérhetetlen mennyiségű látnivalót. A nemrég felújított múzeum grandiózus első termében a dóm homlokzatát eredetileg díszítő szobrokat tanulmányoztam, ahol a látványos kialakítással szemben eredetiben csodáltam meg a Keresztelőkápolna híres kapuzatait. A több emelet műremek között Donatello, Michelangelo, Lucca della Robbia, Michelozzo, Verrocchio és mások alkotásait próbáltam befogadni. A múzeumi terasz, ahonnan Brunelleschi impozáns kupolája közvetlen közelről élvezhető, feltétlen említést érdemel.

A nap megkoronázásaként a Campanille tetejéről boncolgattam a város szerkezetét, majd a Dómot és a Keresztelőkápolnát néztem meg tüzetesen.

Az esti séta során a San Marco templomot, az University Degli Studi-t és a Chiesa di Santa Margherita dei Cerchi templomot érintettem. Ez utóbbi - a hagyomány szerint - Dante esküvőjének színhelye volt.

5. nap

2017. 09. 29. péntek

A kivételesen délután kezdődő tanóra lehetővé tette, hogy a délelőttöt a Biblioteca Medicea Laurenziana épületének megtekintésével kezdjem a San Lorenzo kolostorban. Elsősorban a Michelangelo által tervezett lépcső miatt. Az épület tökéletes példája a díszítés és az építészet egységének. Az olvasóterem és a kiállítás is maradandó élményt nyújtott. Az óra kezdéséig még ellátogattam a Museo Bargello-ba, ahol felfrissítettem régebbi firenzei emlékeimet és újból megcsodáltam Verrocchio: Lady with flowers című alkotását.

Téma: Az érett reneszánsz (The High Renaissance)

A mai órán Michelangelo Buonarotti művészetét elemeztük részletesen. Az előadás legfőbb mondanivalója számomra, hogy hosszú életében - mint a 16. század domináns művésze - megélte, hogy a reneszánsz egyik legnagyobb tolmácsa legyen, ugyanakkor a válság tanújaként (és főszereplőjeként) részese volt mindazon dolgoknak, amelyek fokozatosan veszélyeztették a reneszánsz eszméket. Elsajátította a neoplatonista filozófiát, amely mélyen befolyásolta művészetét, tökéletesen kifejezte humanista szellemét. De a humánus eszmény lassan elhalt s vele a reneszánsz is. A művészet megváltoztatta formáit és egy új figuratív nyelv, egy új spiritualitás felé indult el.

Ez volt az utolsó tantermi órám, aminek a végén megkaptam a sikeres kurzuslátogatásról szóló tanúsítványt. Majd művészettörténész tanárommal együtt végiglátogattam a Galleria dell’ Academia termeit. Kiemelve és lelkesen beszélt Michelangelo remekműveiről, a Dávid szoborról és a négy befejezetlen rabszolga figuráról, amelyek érezhetően személyes kedvencei és engem is meg-érintettek. A képtár az említett szobrokon kívül többnyire a reneszánsz korai szakaszából (13. század) őriz jelentős gyűjteményt. Elsőre kicsit nehezen fogadtam be ezeket a műveket, ugyan úgy, mint a kissé túlzsúfolt, gipszmásolatok tömegét felvonultató terem alkotásait is. Yasmintól elbúcsúzva zárásig maradtam. A hosszabb tanulmányozás segítette a korszak megértőbb befogadását. Majd viszonylag korán érve a szállásra, pihenésre fordítottam a hátralévő időt.

6. nap

2017. 09. 30. szombat

Ma önállóan, külső helyszínen indult az iskolai program. Firenze legnagyobb múzeumába, a Galleria degli Uffizi épületébe is előzetes jegyfoglalással, sorbaállás nélkül jutottam be a kurzus jóvoltából. Ezért a kedvezményért nagyon hálás voltam, sok mindentől megkímélt és rengeteg hasznos időt nyertem vele. Még a tömeg is elviselhető volt a korai érkezés miatt. A Giorgio Vasari, Cosimo de Medici udvari építésze által tervezett, valamikori hivatali épület minden terme értékesebbnél értékesebb műalkotásokat őriz, melyek nagy része említésre került a tantermi órákon. Az emeleti két hosszú szárny 24 és 20 darab termet fed le + a földszint, melyekben öt órát töltöttem összesen, ám a Vasari Corridort így sem sikerült megnéznem. Edzett kiállításra járó vagyok, de életemben nem fáradtam ennyire el. A mesterművek mellett pazar kilátás nyílt a fordulókban az ablakokból a város különböző pontjaira s ez a pihentető látvány adott erőt mindig a folytatáshoz. Nehéz lenne bármit is kiemelnem, de talán Sandro Botticelli festményei előtt állni, hosszú perceken keresztül, nem mindennapi élmény!

A múzeumlátogatás előtt még volt időm arra, hogy a régi, Mercato Nuovo és az új, Mercato Centrale piacra is elugorjak, hangulatuk és az épületek látványa miatt. Az előbbinél áll a híres bronzmalac másolata, eredetijét az Uffiziben láttam.

A múzeum után, a Brunelleschi tervezte, Santo Spiritóba látogattam elsőként. Egyszerűségre törekvő, letisztult homlokzata az építészt dicséri. Belsejében többek között Michelangelo Crucifixet csodálhattam meg.

Az esti séták során már többedszerre érintettem a mindig rabul ejtő Ponte Vecchiót. Majd részt vettem egy nagyszabású esemény - a Wired Next Fest - esti nyilvános programján. Éppen jókor voltam, jó helyen, mert idén - Milánó után - éppen erre a hétvégére tették Firenzében az innováció jegyében megrendezett fesztivált. Érdekes volt visszazökkennem a jelenbe és rácsodálkoznom a nem is oly távoli jövőre!

7. nap

2017. 10. 01. vasárnap

A mai napomat szabadon alakíthattam, amit az időjárás rögtön az elején felborított. A sors úgy hozta, hogy a váratlanul leszakadó eső miatt, a frissen megnyitott Museo Franco Zeffirelli kiállítására menekültem be. Ez lett az itt tartózkodásom bónusza. Nem tudtam, hogy az olasz rendező ilyen tekintélyes számú, magas színvonalú és változatos technikájú grafikai díszletterveket készített minden egyes opera rendezéséhez. Az operák felé való nyitottságomat szüleimnek köszönhetem, így nagyon megörültem a színvonalas kiállításnak.

A Santa Maria del Carmine templomot, bár eléggé a város szélére települt, a Capella Brancacci miatt kerestem fel. A templom hírnevét ennek a kápolnának köszönheti, melynek falát Szent Ferenc életéből vett epizódok díszítik, olyan nagy mesterek keze által, mint Masolino, Masaccio (elöbbi tanítványa) és Filippo Lippi. Itt kiválóan tanulmányozhattam mester és tanítványa eltérő ábrázolásmódját. Masaccio az érzelmek drámai erejével, színeivel és perspektívikus ábrázolásával múlta felül mesterét.

A Badia Fiorentina templomot Filippo Lippi, ’Szűz Mária megjelenik Szent Bernátnak’ című festménye miatt kerestem fel.

A Palazzo di Bianca Cappello épülete a dús sgraffito homlokzata miatt vonta magára a figyelmemet.

Ellátogattam a Salvatore Ferragamo divatház múzeumába (nem tudtam, de minden hónap első vasárnapján ingyenes a belépés). Ferragamo olasz cipőtervező volt s mára a cége a világ egyik legnagyobb luxuscikkeket gyártó vállalatává nőtte ki magát. Kezdetben egyedi, kézzel készített cipőket árultak s ugyan a tervező életfilozófiája elég távol áll tőlem, de a cipői között sok a szerethető.

A közelben húzódik meg a Santa Trinita, szinte az egyetlen a jelentősebb templomok közül, amely még kimaradt a felújítások sorából. Mai homlokzata barokk stílusú, az eredeti román stílus nyomait egyedül a belső keleti oldalfal őrzi. Nevezetességei a Sasetti kápolnában (a patrónusról elnevezve) a Dominico Ghirlandaio festette freskók és a szintén általa festett oltárkép, a ’Pásztorok imádása’. A képnek döbbenetes ereje van, azóta egyik kedvenc festményem!

A várostól egy hosszú sétával búcsúztam. Bármikor is keveredtem az Arno folyó partjára, mindig megnyugtatólag hatott rám a turistákkal teli utcákkal szemben. A lüktető éjszakai életből kizökkenve bámészkodtam, amikor a sötét túlparton egy fonott unikornis sziluettje derengett fel az Uffizi-val szemben. Jelentsen bármit, ez a látvány tökéletes zárását adta az utolsó napnak.

Összegzés

Mikor az Erasmus+ beszámolókat olvasva rátaláltam erre a kurzusra, azonnal éreztem, hogy ezt én is szeretném átélni és remek lehetőség lesz a művészettörténeti tudásom pallérozásához. Úgy érzem, hogy mindez megvalósult az itt töltött egy hét alatt! A kurzustól és a kiváló oktatómtól, Yasmintól fantasztikus lehetőséget kaptam ahhoz, hogy elmélyülten tanulmányozhassam a firenzei reneszánsz meghatározó műemlékekeit, festészetét és építészetét. Természetesen nem jutottam be mindenhova - még az egy hét is igen kevés ehhez -, de aminek a tanulmányozására sok időt tudtam szánni, az egy életre belém vésődött.

A program elfogadható teljesítéséhez és megértéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy mint művészettörténetet is oktató tanár már rendelkeztem a téma, a tárgyalt művészettörténeti korszak ismeretével, ami most kiegészült egy magasabb szintű tudással.

A program bizonyos előírt elemei nem teljesülhettek iskolatársak hiánya miatt, de a hátrány néha hatalmas előnyökkel is jár. Az én esetemben minden előnyét élvezhettem a csak rám koncentrált figyelemnek, a nyelvtudásomhoz való igazodásnak és az érdeklődési körömből fakadó kérdések megválaszolásának. Yasmint rendkívül felkészült, lelkiismeretes tanárnak ismertem meg. Az együtt töltött idő többet jelentett számomra, mint szokványos tanár-diák kapcsolat.

A sikeres pályázattal járó felvállalt feladataim között szerepel, hogy az iskolámban, a tanítási óráimon szeretném alkalmazni a hallottakat, a megtanult ismereteket. Nagyobb iskolaszintű rendezvényeken (Nyelvek Napja, Témahét) és kisebb, kollégáknak szánt összejöveteleken beszámolót szeretnék tartani az élményeimről. Terveim között szerepel egy eTwinning projekt szervezése a következő tanévre. A közös munka elméleti és gyakorlati reneszánsz ismeretekre épülne a jelentkező partneriskolákkal. Az idei tanévben ennek prototípusát fogom elvégezni két osztállyal.

A hatalmas fotóanyag, a művészeti könyvek, a szakirodalom, a helyszíneken összegyűjtött szóróanyagok, mindaz, amit magammal hoztam a segítségemre lesznek a későbbiekben a Yasmintól kapott segédanyagokkal együtt.

A helyszínről és az iskola személyzetéről csak jó tapasztalataim vannak. A terem kiválóan felszerelt, jó hangulatú, az asszisztensek minden, a tanítás külső helyszíneivel kapcsolatos teendőt, előzetes jegyvásárlást vagy a szállással, utazással felmerült kérésemet segítőkészen megoldottak.

Összességében a kurzust rendkívülinek és eredményesnek, az iskolát pedig kiválónak tartom.


Boskovitzné Csernyánszky Katalin
rajz és vizuáliskultúra tanár, textilművész
Budapest XIII.kerületi Berzsenyi Dániel Gimnázium
Budapest, 2017. 10. 19.